A válasz, nem.
Ha érdekel miért, olvass tovább.
Ivettel 2 órás volt a fotózásunk még februárban. Mint ahogy mindig, próbáltam minél több hangulatot elkapni, kiaknázva a teremben rejlő lehetőségeket. Mint ahogy a mi nőiességünk is többféleképpen nyilvánul meg, attól függően, hogy milyen érzések dominálnak éppen bennünk. Kezdetben mindenki izgul, aztán szépen elindul egy folyamat. És ebben nagy segítségemre van, hogy sokat beszélgetünk és nevetünk, így a vidám hangulat garantált.
Bevallom, a kedvenc mondatom a fotózások során természetesen a “wow milyen szép vagyok ezen a képen” mondat. Ilyenkor kezdődik az igazán laza, lelkes, élményfotózás.
Innentől kezdve egy új, magabiztosabb, elégedettebb tekintet néz vissza rám. Boldogabb. És ezek a képek lesznek azok, amik majd bekerülnek az albumba vagy kikerülnek a falra.
Viszont egy dolgot nem szabad elfelejtenünk. Mindkét arc mi vagyunk. Reggel is nyomottan a tükör előtt, meg gyönyörű nő a stúdióban. A mi választásunk az, hogy melyik énünket erősítjük.
Aki csúnyának és meggyötörtnek érzi magát és ezt erősíti, az valószínűleg kívül is így fog tűnni. Aki pedig kisminkelni magát, szép ruhát vesz és tesz azért, hogy szépnek lássa magát, az pedig egy lépéssel közelebb kerül ahhoz, hogy szeresse és elfogadja magát. Annyi lehetőség van arra, hogy erősítsük az önbizalmunkat, a külsőnkért is sokat lehetünk és a belsőnkért is. Én úgy gondolom, együtt működik a kettő.
De a fotózás nem csodaszer. Viszont nagyon jó alapot ad arra, hogy a jövőben mindig fel tudd idézni magadban, TE is sztár vagy és gyönyörű, egyedi és tökéletlenül tökéletes. Ezek vagyunk mind. És nem az számít, hogy Jennifer Lopezek vagyunk-e, hanem hogy mit hozunk ki magunkból. Mi nem élhetjük az ő életét és ő nem élheti a mienket.
Kár ezt az egy, csodálatos életet vágyódással tölteni. Hiszen ha te segítesz magadon, akkor szépen az univerzum is melléteszi a magáét😉